Vidámpark anno
60 évvel ezelőtt egy szürke februári napon a veszprémi tanácsháza városrendezési brainstormingot rendezett. Ezen a nagygyűlésen született meg az a turisztikai koncepció, amely megágyazott a Vadaspark, a Vidámpark és a kettőt összekötő Úttörövasút létrehozásának. Ne feledjük: nem sokkal az 1956-ot követő megtorlások után vagyunk, s nem egészen egy hónapja hajtották végre a halálos ítéletet a bátor veszprémi tanáron, Brusznyai Árpádon. A rettegett pártvezetés a békülés jegyében igyekezett a városlakók kedvében járni azzal, hogy lerakja az első vidéki állatkert alapjait, állandó vurstlit telepít a város közkedvelt pihenőhelyére, a Betekints-völgybe, s a kettőt egy hegyi alagútban zakatoló kisvasúttal köti össze.
A többi hazai nagyvároshoz hasonlóan Veszprémben is a városlakók „önkéntes” munkája révén valósult meg az új szórakoztató komplexum. A felsőbb utasításra kezdeményezett, s a helyi vállalatok által támogatott társadalmi munka amellett, hogy a legolcsóbb megoldásnak bizonyult, még tovább erősítette a híresen lokálpatrióta veszprémiek helyi kötődését. A munka több ütemben haladt előre. Először a volt Fejes-völgyi szeméttelep helyén rohamtempóban megépült Kittenberger Kálmán Úttörő Növény- és Vadaspark nyitotta meg kapuit 1958. augusztus elsején. Bő két évre rá a Puskás-malom mögötti dolomitsziklába vájt-robbantott nyomvonalú Úttörővasút indult hódító útjára. Végül 1961. május elsején a veszprémiek arra ébredtek, hogy többéves kemény munkájuk megkoronázásaként végre megnyílt a Vidámpark is.
Sokan emlékeznek erre az időszakra jó szívvel a helyiek közül – s nemcsak amiatt, mert felejthetetlen emlékekkel gazdagodtak. Legfőképpen azért, mert ekkor került fel szeretett városuk az ország turisztikai térképére. Veszprém ettől kezdve már olyan turisztikai attrakciókat vonultatott fel, amelyek az akár többnapos itt tartózkodást is megalapozták. A turista a Várnegyed bejárását és a Viadukt megtekintését követően immár jó eséllyel elsétált a Vadasparkba is. Innen kifelé jövet pedig valószínűleg felpattant az Úttörővasútra, végigrobogott a sötét alagúton, majd a közbülső megállóhelyen kiszállt és felpattant az óriáskerékre vagy a körhintára. Illetve, ha lazább programot tervezett, akkor egy, a Csónakázótavon ringó ladikba szállt át, s evezett egy jóízűt, mielőtt megebédelt a Betekints kertben. A kor szellemének megfelelően az úttörőknek természetesen külön kemping is épült a park bejáratától nem messze, a mai „A part alatt…” játszótér helyén. Sajnos a kemping koncepciója később átgondolatlannak és így kérészéletűnek bizonyult, hiszen éjszaka a völgyben már akkor is nagyon lehűlt a levegő.
A 60-as évek elejének euforikus hangulatában a Vidámpark még másfélszer akkora bevételt generált, mint a Vadaspark. A park a veszprémiek közreműködésének köszönhetően a nyitást követően is tovább fejlődött, épült-szépült. Annak ellenére, hogy a Veszprémvölgyi úton akkor közlekedő helyi járat megállt a Csónakázótó magasságában, vasárnaponként egy oldalt nyitott MÁVAUT mikrobusz is szállított látogatókat a Stadion utcából a Betekints-völgybe. A Csónakázótó közepén emelt szigetre vízköpő kisfiú került, s a völgy nyugati végén kialakított pályán 125 köbcentis motorral felszerelt gokartokkal száguldozhattak a sebesség szerelmesei. A Vadaspark Állatkertté válási folyamata során azonban a bevételi arány lassan, de biztosan megfordult. A 70-es évekre már nyilvánvalóvá vált, hogy a Vidámpark és az Úttörővasút működése túl költséges és a két létesítmény képtelen önmagát finanszírozni. Mivel a fenntartás és a szükséges felújítások költségeit sem a város, sem az állami vállalatok nem óhajtották tovább fedezni, szépen lassan be kellett szüntetni működésüket. Ezzel szemben az Állatkert életképességét jól mutatja, hogy a Fejes-völgyet kinőve immár a Gulya-dombon terjeszkedik tovább, s az induláskori 40-hez képest ma már több száz állattal büszkélkedhet.
A veszprémi kisvasút és a vidámpark emléke ma már csak nyomokban lelhető fel. Működésének bő 10 éve alatt mégis annyi embert tett boldoggá – hacsak rövid időre is -, hogy turisztikai szakemberként, de veszprémi magánemberként sem lehet elmenni mellette szó nélkül. Üdvözlendő minden olyan kezdeményezés, ami feleleveníti a Vidámpark és az Úttörővasút lassan fakuló emlékét. Ilyen hiánypótló program például a Vidámpark Anno c. sétánk, mely a helyszínek (Betekints-völgy, kisvasút alagút) bejárása mellett az egykori szabadidőközpont történetét és működését mutatja be a résztvevőknek.
Források: Géczi János, szerk. (2000): A Séd völgye Veszprémben. Bősze Ferenc, Veszprém.
Veszprémi Helytörténeti Album.
(Nyitókép: Kovács Tibor gyűjteménye)
